Szóval újra itt volnék. Vagyis... az újra nem jó kifejezés, hiszen eddig is szerkesztettem a kis blogomat egy másik címen, másik névvel. De aztán az élet közbeszólt, és jobbnak láttam egy másik oldalt nyitni az inkognitóm megőrzése érdekében. Ha valaki hasonlóságot vél felfedezni, akkor valószínűleg azért van, mert annyira jól éreztem magam az ottani designnal, hogy nem erőltettem meg magam túlságosan egy vadiúj koncepció kidolgozásában, ezért bocsánatot kérek. Azért remélem annyira nem néz ki rosszul, hogy emiatt meneküljetek innen! Nade, hogy ki is volnék én? 

A nevem Zsu.. legalábbis szeretném, ha itt így hívnátok. Tulajdonképp egy optimista, életvidám személyiségnek tartom magam, ezért is lett ez az oldal neve is. Szeretek a jó dolgokra fókuszálni, mert azt gondolom, csak akkor lehet elég erőt meríteni ahhoz, hogy az esetleges rosszakkal is meg tudjunk birkózni. Egyébként pszichológiát tanulok egy budapesti egyetemen, de nem ide valósi vagyok. Mondhatni az "a vidéki kislány feljött a nagyvárosba tanulni" eset tipikus mintapéldánya vagyok. Nagy álmom vált azzal valóra, hogy ezt tanulhatom. Kisebb-nagyobb kanyarokkal díszítve, de általános iskola 7. osztálya óta terveztem, hogy ezt a pályát választom magamnak, és most hihetetlenül boldog vagyok, hogy sikerült elérnem a célom. Persze,még nem vagyok végzett pszichológus, de imádom az egyetemi életet, szeretek bejárni (szinte) minden egyes előadásra és örömmel tanulok még az anatómia zh-kra is, mert tudom, hogy minden egyes latin szóval közelebb vagyok ahhoz, amivel foglalkozni szeretnék. Meg hát...bizonyos szempontból már most is azzal foglalkozom. Hogy merre tovább az alapképzés után? Talán a szüleim válásának hatására szívesen foglalkoznék párterápiával és mivel nem vagyok egy prűd alkat, az átlagnál talán egy kicsit jobban is érdekel a szexualitás témája, szexuálpszichológusként is szívesen dolgoznék. Nem tartom kizártnak, hogy az oldalon is felbukkan néha egy-egy szexszösszenet - ilyen téren (sem) vagyok egy konzervatív alkat.

Egyébként immáron 5. hónapja a barátommal élek, akivel több mint 3 éve vagyunk boldog párkapcsolatban. Nem mondom, hogy teljesen konfliktusmentesek a mindennapjaink, de azért eddig sikerült bármiféle nagyobb veszekedés nélkül megoldani a dolgainkat. Még egyszer sem csattant tányér a falon amikor igazából őt akartam fejbedobni (igenigen, a célzóképességem nagyjából egy csigáéval egyenlő) és még ő sem illetett hülyepicsa vagy dagadttehén kifejezések egyikével sem. Ha szembejönnénk veled az utcán, biztos azt gondolnád magadban "úristen de furcsa ez a páros", de hidd el, jobb csapat vagyunk, mint hinnéd. Az egyetem miatt döntöttünk úgy, megpróbáljuk az összeköltözést. 6 év van közöttünk, így lehet az én részemről 20 évesen még korainak tűnik, de neki a maga 26-jával épp aktuális. Ő dolgozik, én egyetemre járok és tanulok, tehát az együttszundin kívül sajnos meglehetősen kevés idő jut egymásra, de azért igyekszünk mindenből a lehető legjobbat kihozni. Azt mondják minden tartós kapcsolatba kell egy közös hobbi.. Nos, a miénk az együttszerencsétlenkedésen és a kutyánkon való röhögésen kívül.. Talán a sorozat/film- nézés illetve újabban próbálunk közösen főzőcskézni. Az előbbinek általában marhára nem filmnézés szokott lenni a vége, 2 okból kifolyólag... Az egyik, hogy baromira nem egyezik az ízlésünk ezen a téren, így gyakorlatilag egy egész filmnyi idő el szokott telni, mire kiválasztunk egyet, ami mindkettőnknek tetszik. (Igazság szerint ezért kezdtünk el inkább sorozatokat nézni, mert ha abból sikerült találni egyet,akkor azzal már kihúzzuk pár hétig, amíg megnézzük az összes évadot...Egyébként éppen kifogyóban vagyunk.. szóval.. Khm... nem célzás... De szívesen várom az ötleteket.. ) A másik ok pedig még egyszerűbb.. Még a legizgalmasabb sorozatoknál/filmeknél is van egy jobb dolog, és általában emiatt nem szoktuk megnézni az utolsó ... perceket/félórákat/órákat a izgalmasság mértékétől függően. 

Túlzásnak tartanám azt mondani, gyakorolott háziasszony vagyok. Bár az összeköltözés előtt is tettem-vettem ezt-azt otthon... Higyjétek el, ez teljesen más! Igen, törtem már el poharat, tányért és bögrét is mosogatás közben. És igen, szidtam már magam / meg mindenki mást azért, mert napokig nem volt kedvem mosogatni aztán egy lakodalomravalót kellett egyszerre. Égettem már el sült húst az új sütőben és mostam már össze olyan ruhákat, amiket nem kellett volna.. De azt hiszem szépen lassan belejövök mindenbe, még ha előtte tanulnom is kell a saját hibáimból. 

Igazság szerint még ha nem is bántam meg soha, hogy összeköltöztünk - mert még mindig azt mondom, most vagyok eddigi életem alatt a legboldogabb - és nem vagyok beszorítva a négy fal közé sem... Úgy érzem fontos, hogy legyen egy hely, ami csak az enyém, és ahová "félrevonulhatok" ha egy kis nyugalomra van szükségem. Ezért is szeretem, hogy van egy blog, ahová néha bepötyöghetek néhány sort, gondolatot, amire aztán vagy kapok valamilyen visszajelzést, vagy nem. Szeretném, ha kialakulna itt egy kis közösség, mert szeretem, ha barátokkal vagyok körülvéve. Így hát, gyertek vissza minél gyakrabban, és én is igyekszem a lehető legtöbbször új dolgokkal jelentkezni.